1.

Néha úgy érzed, az élet egy nagy sorstalanság, 

szeretsz valakit, ki téged nem, sok-sok csalódás. 

Fáj őt boldognak látni mással, 

fáj, hogy a párás tükörbe más nevét írja. 

Nem tudod utálni, haragudni rá, 

bármennyire akarod, ha azt mondod: Utállak; nagyon fáj! 

Egy könnycsepp folyik végig arcodon, 

ezt miatta hullajtod, közben ezt gondolod. 

Ülsz reszketve egy hideg padon, 

szemed csukva, gondolkozol. 

A sok régi szép emlék lebeg előtted, 

ahogy édes csókjaira vártál karjaiban heverve. 

Ekkor szemed kinyílik, még jobban könnyezel, 

szeretnéd őt visszakapni, de tudod: LEHETETLEN! 

Lenézel, könnyed földre hull, 

majd a szél egy halott falevelet eléd fúj. 

Szomorúan látod, neki már annyi, 

közbe neked is eljött a vég, csak erre tudsz gondolni. 

Ajkadról leszáradt a mosoly, 

úgy érzed, már sose lehetsz boldog. 

Behunyod szemed, majd újra kinyitod, 

de rájössz, ez valóság, sajnos nem álom. 

Előre nézel, egy sötét árnyékra felfigyelsz, 

közelebb jön, s látod, nem ő az, egy idegen. 

Elmegy melletted, még csak rád sem néz, 

azt hiszed, téged mindenki senkinek néz. 

Rossz ez az érzés, Fáj, hasít, 

ezért féltél, hogy szerelmed szakít. 

Ki téged szeretett, de jött egy másik, 

utálnod kéne, de tudod, ez SOSE fog menni. 

Mindenkinek azt mondod: ő már senki többé, 

de még mindig nagyon szereted, ott bent,a szíved mélyén!

2.

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,

amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod.
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
amikor várod, hogy odaadhasd önmagad.
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét.
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
amikor nem bírod már türtőztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted.
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle.
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
amikor világossá válik, hogy megteszed.

Akkor vedd tudomásul, hogy igenis SZERETED!" 

3.

Rám írt.
Kedves volt.
Puszi jelet írt.
Azt mondta, hogy még mindig jó fej vagyok és aranyos..
Azt is mondta,hogy hiányzok.
Aztán kilépett miután ezerszer elmondta, hogy aludjak jól, álmodjak vele és puszil.
beleszerettem.
újra.
Boldog voltam mikor lefeküdtem, de aludni nem tudtam.
Megint róla fantáziáltam.
Következő nap beléptem a facebook-ra.
Ő újra kapcsolatban volt..!
én pedig hagytam magam összetörni, ismét..

4.

Azt hiszem szeretlek.

Úgy érzem, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban.

Mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd.

És, hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit.

Nem kell ajándék, vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz.

A szíved kell az én szívemért!

5.

Az első gondolatom mindig te vagy - és ez mindig is így volt.

Előfordul, hogy csak fekszem és nézlek, ahogy a hajad szétterül a párnádon, egyik karod takarja az arcodat, a mellkasod pedig finoman emelkedik és süllyed.

Időnként, amikor láthatóan éppen álmodsz valamit, közelebb húzódom hozzád, azt remélve, hogy így talán én is be tudok lépni az álmodba.

Mindig is valahogy ezt éreztem veled kapcsolatban.

Oldal: Versek és egyebek*-*
Idézetek és minden más *-* :) - © 2008 - 2024 - szerelmeslany.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat