~Szívemben tátongó űr,mit nem tölt be semmi,
De megszoktam,és tudom milyen egyedül,magyányosnak lenni.
Beletörődtem a sorsomba,hisz nem tehetek mást,
Azt hiszem jobb is így,majd jön valaki más.
~Átölelni ezt a mackót olyan,mint téged.
Átölelem,és rögtön a te illatod érzem.
Szeretnék veled lenni,s hozzád bújni egyszer,
Végül a füledbe súgni: Szeretlek,de soha ne engedj el.